„Egy nőgyógyászati-szülészeti intézetben tartózkodó nő sem lehet csak egy szám vagy egy diagnózis, ő egy ember, akinek humánus orvosi kezelésben kell részesülnie, bántalmazás nélkül, az embert tiszteletben tartva.“

Ezekkel a szavakkal kezdődik Marina Mijatović, Jelena Stanković és Ivana Soković Krsmanović ügyvédek beszámolója a nők nőgyógyászati ​​és szülészeti intézményekben történő kezeléséről.

Az idézet annak a 200 nőnek az egyikétől származik, akik elküldték születési anyakönyvi kivonatukat az ügyvédeknek. Magában a jelentésben 110 nőt idéztek meg, akik összesítve 16 fajta erőszakot éltek át a nőgyógyászati-szülészeti intézményekben végzett különböző gyógykezelések során. A jelentésből az is kiderült, mennyire elterjedt a szülészeti erőszak Szerbiában, valamint, hogy ez országunk rendszerszintű, égető problémája, amelyet sürgősen kezelni kell.

Marina Mijatović és Jelena Stanković ügyvédek, akik kötelességüknek érezték, hogy rámutassanak az emberi jogok megsértésére.

Az anyák elbeszélései alapján készült jelentés szerint Szerbiában 16 fajta erőszakot tapasztaltak a nők a nőgyógyászati ​​és szülészeti intézetekben végzett különféle gyógykezelések során. A nők erőszakként élték meg azokat az orvosi kezeléseket (Kristell-művelet, epiziotómia stb.), amikor azokat a páciens beleegyezése nélkül, a beteg ellenkezésével végezték, nagy szenvedést és fájdalmat okozva, valamint súlyos egészség- és életveszélynek kitéve a pácienseket.

„Amikor elindítottuk a kezdeményezést, nem gondoltuk, hogy ennyi negatív példa és eset lesz. Aztán amikor példákat kapunk a jogsértésekre, amikor embertelen bánásmódot tapasztaltunk, egyértelművé vált, hogy a szülészeti erőszak, a kínzás, az intézményekben végzett embertelen bánásmód folyik ott, ahol teljes odafigyelést, védelmet, törődést, gondoskodást kell biztosítani.” – mondja Marina Mijatović.

„Amikor nőkkel beszélgettünk és elemeztük az eseteket, arra a következtetésre jutottunk, hogy a nők konfliktusban állnak az egészségügyi dolgozókkal, vagyis attól tartanak a nők, amikor egészségügyi intézménybe kell kerülniük, hogy rossz bánásmódban részesítik őket. Tárgyként kezelik a szülő anyákat ahelyett, hogy a szülés egy szép esemény legyen, trauma nélkül. A nőkben kialakult az az érzés, hogy amikor belépnek egy egészségügyi intézménybe, harcra készülnek valakivel, akinek segítenie kell nekik saját és babájuk életének és egészségének megőrzésében” – mondja Mijatović.

Több esetben sértették meg a nők jogát ahhoz, hogy tájékozottan beleegyezzenek az orvosi eljárásokba – ez volt az a fő probléma, amelyre a jogvédők felfigyeltek, miközben a nők tapasztalatairól olvastak.

„A gyakorlat azt mutatta, hogy a nők beleegyező papírt kaptak, amelyet alá kell írniuk, hogy beleegyezzenek minden beavatkozásba és minden egészségügyi szolgáltatásba, amelyet egy egészségügyi intézményben lehet nyújtani. Amikor azonban felvilágosítást kértek, általában azt a választ kapják, hogy ha nem írják alá a beleegyező nyilatkozatot, akkor az adott intézetben nem tudnak szülni, vagy választhatnak másik intézményt a szüléshez” – mondja Jelena Stanković.

Erősen vitatható, hogy mikor kérik a nők beleegyezését.

„Van rá példa, hogy a nők aláírtak egy üres papírt mikor bementek a szülőszobába úgy, hogy nem tudták, mit tartalmaz a beleegyezés. Néhányan a szülés közbeni nagy fájdalom pillanatában írták alá a beleegyezést, amikor a nő nem tud racionális döntést hozni, és nem tudja megérteni, hogy mit ír alá“ – teszi hozzá Stanković.

Az egészségügyi szakemberek sok esetben a páciens akarata ellenére orvosi intézkedéseket hoznak, például Christeller-féle eljárást, vákuum alkalmazását, epiziotómiát, beleértve az indukciót, a magzatvíz erőszakos feltörését és beöntést.

„Számos példa van a nők egészségét negatívan befolyásoló módszerek alkalmazására. Például a Christler-eljárás végrehajtása súlyos következményekkel jár, mint például a bordák megrepedése, vagy ha a császármetszést nem végzik el a megfelelő időben“ – mondja Marina Mijatović.

„A vákuum gyakran több káros következménnyel, mint előnyökkel jár a szülés során. Sok nőnél megrepedt a méh, és a baba fején is hematóma alakult ki. Ezenkívül az epiziotómia nem lehet általános módszer, mert károsítja a nők egészségét. „ – teszi hozzá Jelena Stanković

Míg Szerbiában rutinszerű az epiziotómia, számos európai országban elfogadták az Egészségügyi Világszervezet ajánlását, miszerint csak bizonyos javallatok esetén szabad elvégezni. Egy bolognai orvosok által végzett tanulmány szerint, amely először szült nőket figyelt meg – 134 vajúdó nőt, akiknél Christeller-műtétet végeztek, és 128 olyan nőt, akiknél nem.

Az eredmények azt mutatják, hogy a Kristeler-eljáráson átesett nők 28,4%-ának vannak következményei izomrepedés formájában, szemben azon nők 14,1%-ával, akik nem estek át ezen az eljáráson.

„Minden orvosi eljárásra úgy szól a törvényi szabályozás, hogy ha az orvos javasol valamit, akkor teljes körű információval kell rendelkeznie a döntés meghozatalához. A páciens elmondhatja, hogy nem akar bizonyos orvosi beavatkozást. Ilyen kommunikáció azonban nem létezik, és a betegek általában nem kapnak olyan információt, amely alapján döntenének a kezelésről” – nyilatkozta Mijatović.

A nőbetegeket szülés közben övvel kötik meg ha fájdalmas szülésre panaszkodnak, szülés után pedig érzéstelenítés nélkül varrják őket. Közben nem egyszer elhangzanak az érvvek, hogy szűkebbre varrják, „hogy a férjnek olyan jó legyen“, „hogy boldoggá tegye a férjet“, “ hogy szép legyen a férjének“ és hasonlók .

Az orvosi kezeléseket úgy alkalmazzák, hogy a beteg további szenvedésnek és fájdalomnak legyen kitéve, és nem tesznek olyan intézkedéseket, amelyek a szenvedés és a fájdalom enyhítésére vezetnének.

A betegeknek azt tanácsolják, hogy ne vegyenek magukhoz ételt és vizet „saját érdekükben”, és gyakran teljesen tilos ételt és vizet fogyasztani. A jelentés szerint sok beteg éhezett és szomjas volt a vajúdás alatt, pedig a szülés több mint 12 órán át tartott.

„Az egyik legjelentősebb probléma az, hogy az egészségügyi rendszert teljes mértékben hozzáférhetőnek mutatják be, de a gyakorlat ennek éppen az ellenkezőjét mutatja. Közismert tény, hogy a legtöbb nő magánúton intézi terhességét, az egészségbiztosítási rendszeren kívül, de többségük állami egészségügyi intézményekben szül. Ezek jellemzik az egészségügyi rendszer rossz szerkezetét, ami kétszer annyiba kerül a betegeknek“ – mondja Marina Mijatović.

„A tapasztalatokat elküldő nők egyike sem igényelte a luxust. Tudatában voltak annak, hogy azért jönnek egészségügyi intézménybe, mert egészségügyi ellátásra, valamint meleg emberi szóra van szükségük, hogy valaki meghallgassa őket, segítsen enyhíteni a fájdalmukat, és ne legyenek kitéve szülészeti erőszaknak“ – zárja Jelena Stanković.

Az egészségügyi rendszer összeomlása állandó, mert nincsenek szankciók az elkövetett hibákért.

„Munkánk során sokszor minőségellenőrzési kérelmet is benyújtottunk, felügyeletet javasoltunk, de a legtöbb esetben nem találtak minőségi problémát, még akkor sem, ha nyilvánvaló volt, hogy van. Tehát mondhatjuk, hogy a mechanizmus nem működik” – mondja Jelena Stanković.

POSTAVI ODGOVOR

молимо унесите свој коментар!
овдје унесите своје име