Népesedéspolitika kontra emberi jogok

A reproduktív jogok a nemzetközi emberi jogok részét képezik, amelyek biztosítják, hogy a partnerek szabadon dönthessenek a gyermekek számát, a családtervezést illetően, valamint, hogy mindeneki számára elérhető legyen a minőséges szexuális és reproduktív egészségügyi ellátás, valamint, hogy mindenki kényszer, diszkrimináció és erőszakmentesen dönthessen arról, mikor és hány gyermeket szeretne vállalni.

A szexuális és reproduktív egészség és jogok fogalma az 1994-es, a népesedésről szóló ENSZ konferencián, illetve az 1995-ben rendezett Nők Negyedik Világkonferenciáján került bevezetésre.

Az Európai Parlament 2002-ben elfogadta von Anne van Lancker „Szexuális és reproduktív egészség és jogok” című beszámolóját, amely a nők jogainka védelmezésével és az esélyegyenlőséggel foglalkozó bizottság kezdeményezésére készült.

A beszámoló többek között foglalkozik a szexuális nevelés témakörével, a partnerválasztást illető szabad döntés jogával, ugyanakkor felszólítja a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé a fogamzásgátló szerek könnyű hozzáférhetőségét és megfizethetőségét, a terhesgondozást, de a biztonságos terhességmegszakítást is.

Az elmúlt huszonöt évben Európa-szerte számos akciót és programot dolgoztak ki a szexuális és reproduktív egészség, mint alapvetői női jog érvényesítése érdekében. Annak ellenére, hogy  több ország is elgofadta az ENSZ javaslatait és úgy tűnik igyekszik eleget tenni a női jogok betartásának, a gyakorlatban a nők jogaik érvényesítése során sokszor falakba ütköznek.

Szerbiában az Autonóm Női Központ tanulmánya szerint nincs javulás a a szexuális és reproduktív egészség, valamint a nők jogai terén.

A Szexuális és reproduktív egészség és a nők jogai Szerbiában című tanulmány a 2017-ben megfogalmazott,  a Szerb Köztársaság polgárai szexuális és reproduktív egészségének megőrzését és javítását célzó program végrehajátását elmezi.

A tanulmány rávilágít arra, hogy a nők jogai és a szexuális és reproduktív egészség terén minden mutató kedvezőtlen. A fogamzásgátló szerek nehezen érhetők el, a terhesség nem egészségügyi okokból történő megszakítását nem fedezi a kötelező egészségbiztosítás. Nincs külön egészségbiztosítási alap a nemi erőszak áldozatai számára. Ugyanakkor a fiatalok szexuális magatartása komolytalan, nincs rendszerszintű megoldás a fiatalok szexuális oktatása és tájékoztatása terén.

Az általános és középiskolai oktatási tervek és programok alapján nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a szexuális és reproduktív jogokra, valamint a gyermekek és fiatalok egészségére vonatkozó oktatás rendszerszintű és átfogó megközelítéséről van szó. Bizonyos témák és tartalmak jelen vannak az adott  tantárgyakon belül, vagy gyakran a választható órák keretében, de nincs kellő kapcsolat az egyes tartalmak között.

A formális oktatási rendszerben minden szinten a tantervi és tanórán kívüli tartalomnak tudományosan pontosnak, bizonyítékokon alapulónak, életkornak megfelelőnek kell lennie, és úgy kell kialakítani, hogy tiszteletben tartsa az emberi jogokat (beleértve a választáshoz való jogot, a magánéletet és a titoktartást), valamint az értékeket (pl. mint egyenlőség, tisztelet, autonómia, kritikai gondolkodás, személyes és társadalmi felelősségvállalás, személyes fejlődés, valamint az önmagunkhoz és másokhoz való egészséges hozzáállás). Szükséges, hogy a tartalmak specifikusak legyenek a marginalizált társadalmi csoportokból származó tanulók szükségleteihez viszonyítva, ideértve azokat a gyermekeket és fiatalokat is, akiknél nagyobb az iskolai lemorzsolódás kockázata.

Az állami oktatáspolitikának a más területek politikájával szinkronban válaszolnia kell a formális oktatási rendszeren kívüli, azaz nem iskolába járó gyermekek és fiatalok szükségleteire. – áll a tanulmányban.

Az értekezés szerint a nemzetközi normákat követő program megvalósításának legfőbb akadálya a politikai akarat, valamint az anyagi és emberi erőforrások hiánya. Annak ellenére, hogy a szexuális és reproduktív egészségég megőrzését és javítását célzó program 2017-ben került elfogadásra, ennek a stratégiai dokumentumnak a végrehajtásáról nincsenek nyilvánosan elérhető jelentések, nem került sor a meghatározott indikátorok szerint tervezett adatgyűjtésre, illetve annak feldolgozására és jelentésére sem.

A tanulmány szerint a nők egészsége nem prioritás Szerbiában, és hiányoznak az alapvető adatok a függetlenséghez és a választáshoz való jogról, a fogamzásgátlás elérhetőségéről, az oktatásról, a tanácsadásról vagy az egészségügyi szolgáltatásokról. Az evvel a területtel vonatkozó politika egyértelműen érzéketlen a nők – különösen a (többszörösen) marginalizált társadalmi csoportból származó nők – sajátos szükségleteire és jogaira.

POSTAVI ODGOVOR

молимо унесите свој коментар!
овдје унесите своје име