Az utóbbi években egyre több fiatal költözik el a Szabadka környéki településekről nagyobb városokba, Magyarországra vagy más uniós országba a jobb fizetés és életminőség reményében. A 2011-es népszámlálás adatai szerint Vajdaságból több, mint 100.000 ember költözött el, és az elvándorlás napjainkban is zajlik.
Oromon húsz százalékkal csökkent a lakosság
A Magyarkanizsa községhez tartozó Oromon főleg magyarok élnek. Lékó Róbert, az oromi helyi közösség elnöke szerint ma mintegy 20 százalékkal kevesebb lakosa van a helyi közösségnek, mint 2011-ben, amikor ez a szám megközelítette a kétezret. A legtöbben Magyarországra költöztek, ők már valószínűleg nem térnek vissza. Lékó szerint a helyzet nem annyira rossz, mint Bánátban, ahol a falvak már teljesen elhagyatottak, de új jelenségként tapasztalják, hogy már a 40-55 évesek is elmennek.
Egy a neve elhallgatását kérő, 63 éves oromi férfi, aki árulja a házát, azt nyilatkozta: a 90 négyzetméteres családi házat azért árulja, mert a gyerekei elköltöztek Magyarországra.
– Itthon sehol nem kaptak munkát, Magyarországon viszont szinte azonnal munkába tudtak állni. Kettős állampolgársággal rendelkeznek, nem is akarnak visszajönni – mondta.
Szerinte az idősebb emberek „csak” dolgozni mennek külföldre, a fiatalabbak viszont már ott is maradnak.
Erzsébet szerint is sokan hagyták el a falut, ő úgy látja, hogy az államnak támogatnia kellene azokat, akik itt szeretnének maradni.
– Akinek kicsi gyereke van, csak azt nézi, hogy hogy tudna elmenni innen. Kevés itt a fiatal, és nem sok lehetőség van munkába állni. Létezik a faluban egy varróműhely, egy seprűgyár, néha egy kis idényjellegű munka, és vannak, akik Szabadkára, Zentára, Magyarkanizsára járnak naponta dolgozni – mondta Erzsébet, akinek fia a családjával Oromon él, és egyelőre nem is áll szándékukban elköltözni.
A 31 éves oromi Vajda Tamarának egy hároméves kislánya és egy hétéves kisfia van, a férje földműveléssel foglalkozik. A szülei kiköltöztek Bécsbe, a húga pedig Magyarországon jár egyetemre, ő már biztosan nem tér vissza. Amíg a földművelésből meg lehet élni, Tamaráék maradnak. Szerinte sokan azért tanulnak tovább és dolgoznak Magyarországon, mert nem beszélnek szerbül.
Mint az a VOICE tényfeltáró cikkkéből is kiderül, a 2002-es népszámláláskor Vajdaságnak 2.031.992 lakosa volt. A 2011-es népszámlálásig az egyik legnagyobb létszámcsökkenést a magyarok szenvedték el, amelyik a második legnagyobb nemzeti közösség a tartományban. Számokban kifejezve ez 13 százalékos csökkenést jelent, azaz 2011-ben már csak 251.136 magyar élt Vajdaságban. Más nemzeti közösségek is érzékeny veszteségeket szenvedtek: a horvátok 9.153 fővel (16,8 százalék) lettek kevesebben, a szlovákok 6.305 fővel (11,1 százalék), a románok pedig 5.009 fővel (16,4 százalék).
Völgyes lassan eltűnik, Adorján is elöregszik
A Magyarkanizsa községhez tartozó Völgyesnek a 2011-es népszámlálási adatok szerint 390 lakosa volt, a becslések szerint ma már alig vannak kétszázan. A faluban több hirdetéssel is külföldi munkára toboroznak embereket.
Pósa Juditnak saját gazdasága van, és nincs szándékában elköltözni. Mint mondta, a legnagyobb gond az, hogy főleg a fiatalok mennek el, miközben a lakosság már így is nagyon elöregedett. A legtöbben Magyarországra vagy más uniós országba mennek.
– Én biztos nem megyek el. Földművelésből élek, két gyerekünk van. Az egyik a családjával szintén falun él, a másik pedig Zentán. Ha korábban azt mondták volna, hogy itt nem marad ember, nem hittem volna el, de sajnos ide jutottunk – mondta Pósa.
A 80 éves adorjáni Sándor Anasztázia lánya már egy ideje Ausztriában dolgozik, mert az általános iskolában kapott fizetéséből a legalapvetőbb életszükségleteit sem tudta biztosítani.
– Akik elmennek, nem tudják eladni a házaikat, mert a legtöbbször ők maguk nem tudják, visszajönnek-e még valaha. Ezért sok az üres ház – mondja Anasztázia, aki azért jár a lánya házához, hogy megetesse a kutyát és a macskát, és feltakarítson.
A faluban nemrég bezárt a közeli gyógyszertár és orvos is egyre ritkábban van.
Gábrity Molnár Irén: A fiatalok távozása miatt Szerbia munkaerő -importra kényszerül majd
Gábrity Molnár Irén, a szabadkai Közgazdasági Egyetem szociológusa szerint „az emigrációs invázió” a hatvanas évektől kezdve napjainkig tart, és a kilencvenes évek után – a várakozásokkal ellentétesen – felerősödött.
– Fájdalmas dolog látnunk az agyelszívást, a fiatal szakemberek távozását. Ez a folyamat lefejezi ezt az országot. A munkaképes lakosság jelentős része már a diplomaszerzés előtt elmegy, hogy hamarabb kapjon munkát külföldön. Az országot tömegesen hagyják el az orvosok, mérnökök, programozók, sofőrök, sportolók, művészek. Épp azokat a szakembereket veszítjük el, akikre nekünk is szükségünk lenne. Elmennek, mert itt nem érzik magukat biztonságban, mert félnek a munkanélküliségtől, mert az uniós országokban magasabbak a fizetések, illetve azért is, mert itt csak nagyon lassan változik az értékrend, és az oktatási rendszer sem felel meg a fiataloknak – mondta Gábrity Molnár Irén.
A népességkutatók arra figyelmeztetnek, hogy a nagyfokú elvándorlás miatt fennáll a veszélye annak, hogy Szerbia lakossága az elkövetkező 30 év során akár 25 százalékkal is csökkenhet.
A falvak elnéptelenedése a nyolcvanas évek óta tart, amikor a városokban lehetőség nyílt elhelyezkedni a megnyíló gyárakban és a közszférában. Gábrity Molnár Irén szerint ha ez a tendencia folytatódik, akkor Szerbiának is Ukrajnából, Kínából, Thaiföldről kell majd munkaerőt importálnia.
Ranka Ivanoska: Létezik-e még Szerbiában döntőképes társadalom?
Ranka Ivanoska, a Vajdasági Kutató és Elemző Központ (Vojvođansko istraživačko-analitički centar – VOICE) újságírónője szerint kénytelenek vagyunk szembenézni egy olyan ténnyel, amelyet úgy nevezhetünk, hogy „a polgári társadalom egy részének tartós vagy időleges hiánya.” Hogy ez a hiányzó rész mekkora, arra majd a népszámlálás ad többé-kevésbé pontos választ.
Ivanoska arra is felfigyelt, hogy az utóbbi időben az interneten és a különböző közösségi oldalakon egyre gyakoribbak az olyan hirdetések, amelyekben a házat teljes bútorzattal együtt árulják, vagy amelyekben új gazdát keresnek házi kedvenceiknek. Az ilyen hirdetések állandó és szomorú tartozéka a “külföldre költözés miatt” megjegyzés.
– Ha egyszer már felfigyeltünk ennek a bizonyos hiánynak az egyre gyakoribb megnyilvánulásaira, akkor feltesszük magunkban a kérdést, egyáltalán létezünk-e még, mint döntőképes társadalom. Vajon hány olyan lakcím van Szerbiában, ahol már nem él senki, nincs semmilyen fogyasztás, ugyanakkor a számlák továbbra is érkeznek. Márpedig ma-holnap a szavazási értesítők is megérkeznek ugyanezekre a címekre – jegyezte meg Ivanoska.
Sadržaj je kreiran u okviru projekta „U sred stvari: Profesionalnim informisanjem ka unapređenju položaja mađarske nacionalne manjine u Srbiji – A dolgok közepébe: Professzionális tájékoztatással a szerbiai magyar nemzeti kisebbség helyzetének a javításáért“ koji je sufinansira Ministarstvo kulture i informisanja. Stavovi izneti u podržanom medijskom projektu nužno ne izražavaju stavove organa koji je dodelio sredstva.