A farsangi fánkot már az ókori rómaiak és görögök is ismerték, ők ezt a csemegét mézzel vagy halszósszal ették. Élesztős tésztából először a középkorban sütöttek fánkot olajban az arabok, ők sütés után édes szirupba forgatták a süteményt.
A 15. században Európában is megkezdte hódító útját a fánk, amit akkorban gombával, hússal, zöldséggel töltöttek, és csak később rejtettek édes aszalt gyümölcsöt, lekvárt, túrót a közepébe.
A magyarok a csörögét vagy forgácsfánkot már a török megszállás idején ismerték, nevét, de szélesebb körben a XIX. században terjedt el. A fánkevők földjére, Amerikába a fánkot holland telepesek vitték magukkal. Az amerikai fánk, a donut rengeteg színben, ízben és töltelékkel készül.
A 24 éves óbecsei Koós Csilla a nagymamájától tanult fánkot sütni. Az Újvidéki Egyetem Technológiai Karának szénhidráttartalmú – élelmiszeripari mérnöki szakirány abszolvens hallgatója Fankrofna néven nyitott oldalt a legnagyobb közösségi felületen.
– Kitől tanulták meg fánkot sütni?
– A nagymamámtól tanultam meg sütni. A fánkokkal én nem csak a kreativitásomat élem ki, de ez a hobbi segít nekem el is gyászolnom őt, akit decemberben vesztettünk el. Kezdetben vendégségekbe, ünnepségekre vittem fánkot ajándékba, majd a barátaim unszolására létrehoztam a Fankrofna oldalt is. Az első megrendelésemet márciusban kaptam, helloween témájú fánkokat kértek tőlem. Azóta egyre több a megkeresés. Engem a megrendelő visszajelzése és a sütés is feltölt.
– Az egyetemi tanulmányaid mit adtad hozzá a fánkjaidhoz?
– Én eredetileg nem élelmiszeripari, hanem gyógyszeripari mérnöknek készültem. Akkor váltottam a technológiai karon belül, amikor elkezdtem kutatómunkával foglalkozni, és megismerkedtem a mentorommal, dr. Sörös Zita professzorral, aki bevezetett az élelmiszeripar világába. Életem legjobb döntése volt a váltás. Az egyetemen a péksütemények ipari előállításáról tanultunk, laboratóriumi körülmények között készítettük el őket és minőségellenőrzést is végeztünk: amit a nagymama tudott, azt tudományosan megmagyaráztuk az egyetemen. Nagyon fontos például a minőséges alapanyag: rossz hozzávalókból jó süteményt nem lehet készíteni – erre én is nagyon odafigyelek.
– Melyek a legnépszerűbb fánkjaid és hogyan szállítasz ki?
– A legtöbben a hagyományos, porcukros, dzsemes változatot kérik, pedig a fánkok ízesítésének, díszítésének és tálalásának csak a képzelet szab határt: a fánkok lehetnek szív vagy négyzet alakúak, pálcikára tűzöttek vagy táblára akasztottak, tortatálcán vagy három emeletes állványon kínáltak és celofánba csomagoltak is. A speciális díszítéseket saját kezűleg készítem fondantból. Az ilyen egyedi megrendelésekben benne van a megajándékozott személyisége, benne vagyok én és a megrendelő is. Én papírdobozban szállítok, és nagyon fontos az, hogy ha messzebbre utazom, ne száradjanak ki vagy a melegben ne olvadjanak meg a fánkok. Sokat adok arra, hogy a fánkjaim olyan minőségben érkezzenek meg a megrendelőhöz, ahogy a kezem közül kikerültek. Az egyetemen dolgozik egy professzornő, aki az ipari csomagolással foglalkozik, tőle kértem ehhez tanácsot, ami be is vált. Egyre több megkeresést kapok egész Vajdaságból. Ha hétvégére érkezik egy nagyobb vidéki megrendelésem, akkor interneten meghirdetem az útvonalat, amelyre fölfűzöm a kiszállításokat.
– Milyen hosszú távú terveid vannak a fánkokkal?
– Szeretnék majd nyitni egy fánkozót, bár üzleti tudásom ehhez még nincs, a Prosperitati Vállalkozz Vajdaság! online platformján lévő modulok segítségével próbálom bővíteni ez irányú ismereteimet, és a forráshiány problémájával is meg kell majd küzdenem. A saját vállalkozásom beindítása előtt szeretnék egy cég alkalmazottjaként is tapasztalatot szerezni. A diploma megszerzése után szeretnék munkába álni, hétvégente pedig fánkot sütni. Remélem, hogy nálunk is népszerű lesz a fánk, és ki fogok tudni teljesedni ebben a munkában. A diplomamunkám elkészült, de néhány vizsgát még le kell tennem. Novembertől januárig egy ösztöndíjnak köszönhetően Szegeden leszek szakmai gyakorlaton. Az ösztöndíj megszerzése előtt volt egy állásajánlatom is, amire a szegedi lehetőség miatt végül nemet mondtam, nem sokkal később azonban jelezte a cég, hogy számítanak rá, ha visszatértem.
– Ezek szerint te itthon tervezed a jövődet?
-Igen, én itthon szeretnék maradni, mert engem még Újvidéken is gyötört a honvágy. Nem szeretnék innen sehova elmenni, és mindent meg fogok tenni azért, hogy itt boldoguljak. Én csak itthon tudok harmóniában élni.
Sadržaj je kreiran u okviru projekta „U sred stvari: Profesionalnim informisanjem ka unapređenju položaja mađarske nacionalne manjine u Srbiji – A dolgok közepébe: Professzionális tájékoztatással a szerbiai magyar nemzeti kisebbség helyzetének a javításáért“ koji je sufinansira Ministarstvo kulture i informisanja. Stavovi izneti u podržanom medijskom projektu nužno ne izražavaju stavove organa koji je dodelio sredstva.