A péterrévei Vadnai Erika nemzedéke legjobb diákjaként végzett az idén az Óbecsei Gimnáziumban. Az anyanyelve, a tánc és a színjátszás iránt elkötelezett lány hamarosan az újvidéki Művészeti Akadémián folytatja a tanulmányait.
– Középiskolás korodig Péterrévén tanultál: feltételezésem szerint ambíciózus tanuló lehettél. Mi ösztönzött a jó teljesítményre, és megadott-e a falu számodra minden olyan lehetőséget, amire igényed lett volna? Mi az, amiért hálás lehetsz a szülőfaludnak?
– Valóban így van, mindig volt bennem egy teljesíteni akarás, ez hatott rám ösztönzőleg. A hét éves Erika igénye – tisztán emlékszem rá – az volt, hogy mozoghasson. Erre a Dr. Kiss Imre Művelődési Kör modern tánccsoportja adott lehetőséget, ahova az óvoda után írattak be, és amelynek azóta is a tagja vagyok. Ez a környezet szerintem nagyon jó hatással volt rám, fizikailag és mentálisan is segített fejlődni. Sokszor hallani, hogy nagyon tanárfüggő az, hogy egy gyerek mennyire fogja követni az ambícióit. E tekintetben az általános iskolában szerencsém volt: egy nagyszerű tanárnő, Bálint Barbara magyaróráin szerettem meg a nyelvtant és a helyesírást, ami a mai napig fontos része nem csak az életemnek, hanem a személyiségemnek is. A fent említett két dologért: a táncért és az anyanyelvem szeretetéért nagyon hálás vagyok a szülőfalumnak. Szerettem az eddig itt töltött éveimet. A Tisza-part megfelelő helyszín volt egy-egy esti futásra, télen a szánkózásra, nyáron a röplabdázásra vagy csak egy hangulatos sétára. Jó lenne viszont, ha Péterrévén működne zene-, illetve autóiskola is.
– Miért az Óbecsei Gimnáziumot választottad, és milyen új lehetőségeket nyitott meg előtted ez az iskola?
– A gimnázium azért tűnt jó választásnak, mert még nem tudtam pontosan, mit szeretnék majd a jövőben csinálni. Már a nyílt napon nagyon megtetszett az iskola, és a négy évet magam mögött hagyva kijelenthetem, hogy nagyon jól döntöttem. A gimnazista éveim alatt emlékezetes pillanatokat szerzett az iskola zenekara, amelynek a munkájában én is részt vettem. A szerencsém is tovább kísért, mert ismét egy csodálatos tanárnő, Pakai Orosz Annamária tanította az osztályunknak a magyar nyelv és irodalom szépségeit. Versenyeken is részt vettem, és ezeken az olykor több napos, kirándulós hétvégéken sok barátot szereztem, akikkel a mai napig jó kapcsolatot ápolok. Az iskola cserediák programokat is szervezett.
– A generáció tanulója lettél a gimnáziumban. Mivel érdemelted ezt ki?
– A generáció diákja címet a tanulmányi átlagom mellett a versenyeredményeknek köszönhetem. Igazából nem volt ez soha a célom, de jól esett a lelkemnek a negyedik végén ez a ,,cím“.
– A színjátszás hogy jött az életedbe?
– A színjátszás engem régóta csábított. Eleinte egy-egy szerepjáték okozott nagy örömet vagy egy iskolai előadás, pár éve pedig az Óbecsei Színjátszó Odú megalakulásakor nem volt kérdés, hogy van-e kedvem társulni a csapathoz. Régóta vártam már erre a lehetőségre! A színjátszás olyan mélyen megérintett, hogy remélhetőleg életem végéig elkísér majd: októberben az újvidéki Művészeti Akadémián kezdem el tanulni a színészmesterséget.
– Milyen egyéb ambícióid vannad?
– Nem szeretném a nyelvtant sem elhanyagolni a jövőben. Szívesen segítenék gyerekeknek is a magyar nyelv tanulásában, mert úgy gondolom, hogy addig, amíg van igény erre, semmi sincs veszve. Erdekel az egészség és a testmozgás is, és amennyire az időm engedi majd, igyekezni fogok ilyen téren is tevékenykedni.
F.R.
Sadržaj je kreiran u okviru projekta „U sred stvari: Profesionalnim informisanjem ka unapređenju položaja mađarske nacionalne manjine u Srbiji – A dolgok közepébe: Professzionális tájékoztatással a szerbiai magyar nemzeti kisebbség helyzetének a javításáért“ koji je sufinansira Ministarstvo kulture i informisanja. Stavovi izneti u podržanom medijskom projektu nužno ne izražavaju stavove organa koji je dodelio sredstva.