Gratulálok, gyermeket vár! – ezekkel a csodálatos szavakkal kezdődött számomra az idei év. Ezek a szavak új ismereteket és eseményeket hoztak az életembe. Arról szeretnék írni, hogy Szerbiában mit jelent édesanyának és vállalkozónak lenni.
Számomra ez az eljárások, a jog(talanság)ok és a rossz törvények teljesen új világát hozta el. Be kell vallanom: bár a jog világában dolgozom ügyvédként, ezek a dolgok újak voltak a számomra, és azt látom, hogy a környezetemben is kevesen tudják azt, hogy milyen rossz helyzetben vannak a vállalkozó édesanyák.
A terhességmegtartási betegszabadságról nekünk le kell tennünk, mert a szülésig dolgoznunk kell. A munka törvénykönyve a vállalkozónőket nem tartja nyilván alkalmazottként, ezért a vállalkozónők jogai komolyan sérülnek, és sokkal rosszabb helyzetben vannak az alkalmazotti státuszban dolgozó édesanyáknál.
A gyermeket szülő vállalkozónők járandóságként a szülési szabadság megkezdése előtti 18 hónap átlagát kapják. Ehhez alapul azt a bruttó összeget veszik, ami után ebben a 18 hónapban adókat és járulékokat fizettünk, majd ezt elosztják 1,5-tel – ezt az összeget kapja majd a vállalkozó kismama a szülési szabadság végéig.
Amennyiben a többséghez hasonlóan átalánydíjas vállalkozók vagyunk, ez nagyjából havi 20 ezer dinárt jelent – ezek után érhető, hogy miért kell végig dolgoznunk, hiszen enélkül még ennél is kevesebb pénzt kapnánk.
Azt is fontos megjegyezni, hogy annak ellenére, hogy a munka törvénykönyve előírja, nem kezdhetjük meg a szülési szabadságot 28 nappal a szülés előtt, mert ebben az esetben az adóhivatal ezt úgy könyveli el, hogy nem dolgoztunk, ezért csökkenti a járandóságunkat. Micsoda igazságtalanság!
Emellett ha az első gyermek után rövidesen újból teherbe esünk, a járandóságunk sokkal kevesebb lesz, mert az utolsó 18 hónapban kevés járulékot fizetünk be. A harmadik gyermek után pedig már nincs is jogunk két éves szülési szabadságra.
Ha elmegyünk szülési szabadság és gyermekápolási betegszabadságra, fel kell függesztenünk a tevékenységünket, azaz ideiglenes fel kell számolnunk a vállalkozásunkat. Ez idő alatt nem fizetünk járulékokat és nincs egészségbiztosításunkat. Ha nem akarjuk felszámolni a vállalkozásunkat, felvehetünk a helyünkre valaki mást, aki után a fizetés mellett a járulékokat is fizetnünk kell – ez egyértelműen nem jó helyzet.
Jogászként nem erősségem a matematika, ezért segítsenek: milyen számítás szerint tekinthető ez normálisnak, és hogyan marad így pénzünk pelenkára?
Mint ahogy azt említettem, a szülési szabadságot a szülés napján kell megkezdenünk, és nem a törvénynek megfelelően legalább 28 nappal a szülés előtt. Mit is jelent ez? Az adóhivatal munkatársa szerint a szülés napján PPDG1R űrlapon, elektronikusan kell benyújtanom hozzájuk a kérvényemet, miszerint attól a naptól kezdve ne terheljenek adókötelezettséggel.
A szülés napján nekem a Vajdasági Ügyvédi Kamarát és a községi közigazgatási hivatalt is értesítenem kell a munkám ideiglenes felfüggesztéséről. A kamara egy hónap múlva erről az adóhivatalt is értesíti, amelyhez nekem személyesen kell eljuttatnom ezt az értesítést. Ez idő alatt továbbra is terhelnek a járulékok, pedig már nem dolgozom. Ahelyett, hogy a kisbabánkkal lennénk, hivatali ügyeket kell intéznünk minden intézményben külön-külön, mert nincs közöttük kapcsolat.
Miért büntetnek bennünket azért, mert önfoglalkoztatók vagyunk és édesanyák is? Miért nem ismerik fel ezeket a gondokat és miért nem oldják meg őket? Nem lehet addig a natalitás növeléséről beszélni, amíg a gyermeket vállaló nőket folyamatosan diszkriminálják. Amíg várjuk a változásokat ezen a téren, mi is tehetünk valamit: támogassuk és írjuk alá a Mame su zakon Egyesület „A vállalkozónők is édesanyák” nevű petícióját!
Sadržaj je kreiran u okviru projekta „U sred stvari: Profesionalnim informisanjem ka unapređenju položaja mađarske nacionalne manjine u Srbiji – A dolgok közepébe: Professzionális tájékoztatással a szerbiai magyar nemzeti kisebbség helyzetének a javításáért“ koji je sufinansira Ministarstvo kulture i informisanja. Stavovi izneti u podržanom medijskom projektu nužno ne izražavaju stavove organa koji je dodelio sredstva.
